Négy fordulót követően a Bundesliga-mezőny harmada még nyeretlen. A negatív sorozatot produkálók közé tartozik a Mönchengladbach is, mely csapat szombaton a tavalyi bronzérmes ellen próbálhatja megtörni a rossz szériáját.
Borussia Mönchengladbach-RB Leipzig, szombat 15:30
A ’Gladbach az elmúlt két szezonhoz hasonlóan most is új edzővel várta a bajnoki rajtot. Ez egyben újabb arculatváltással is járt, ugyanis a Red Bull-edzők sorát megtörő Farke labdabirtoklásra alapuló játékával sem tudtak a középmezőny szürkeségéből kilépni, így a labdás dominanciát háttérbe szorító Seoanéhoz fordultak.
A svájci tréner zsákbamacska volt a kinevezésekor, miután eddig a legnagyobb projektjeiben mást és mást mutatott. A Young Boys élén egy ultra agresszív letámadást vezényelt, ami az utolsó évében már a nemzetközi porondon is kimagaslóan üzemelt, míg a Leverkusennél egy középmagas blokkban próbálta megszűrni az ellenfél támadásait, majd ebből kontrázni.
Ez a kiszámíthatatlanság kiválóan szimbolizálja a csikók válságát is. A Mönchengladbach sosem arról volt ismert, hogy a legnagyobb értékeitől jó áron, jó pillanatban válna meg, de ezt a problémát elfedték a pályán lévő sikerek, melyeket a koronavírus megjelenése óta felváltott a felsőházi pozíciókért való küzdelem. A járvány következtében beszakadó piac okán megcsappant a kereslet az addig topklubok által csábított játékosaik iránt és mire helyreállt a világ rendje, ezek a labdarúgók a szerződésük utolsó vagy utolsó előtti évét taposták, ezért nyomott áron (Zakaria, Sommer) vagy ingyen (Bensebaini, Thuram, Ginter) távoztak.
A másfél év leforgása alatt arcát és gerincét vesztő csapathoz egyelőre Seoane se tudja, hogy miként nyúljon hozzá, hiszen a korábbi elképzelései egyike sem köszön vissza markánsan. A ’Gladbachnál csak három klub teljesít rosszabbul a támadóharmadban szerzett labdák tekintetében és másik három a semleges harmadban megkaparintottak szempontjából. Ezt a siralmas képet erősítette a Darmstadt elleni 3-0-val záruló első félidő is, mely hatására a három középhátvéd és a hatos által féken tartott Siebatcheu mellé becserélték Cvancarát, miközben Netz behozatalával átálltak egy háromvédős rendszerre a szélesség maximalizálása érdekében. Ez meghozta a feltámadást és az egyenlítést, ám tették ezt az 49. perctől emberelőnyben játszva, így valós képet nem mutatott a második játékrész.
Ahogy a lipcseiek esetében a szuperkupa-győzelem, mivel az ott bemutatott, a Tedesco-éra legszebb napjait idéző kontrafocira alkalmas kezdőt a teljes tanácstalanság lepte el, amikor a Leverkusen átadta nekik a kezdeményezés jogát és ez nem is változott a két veterán beállításáig. Kampllel érkezett egy olyan játékos a középpályára, aki a labdajáratásoknál biztos opció, míg keretben hemzsegő, a mélységet támadó csatárok sorát megtörő Poulsen személyében egy visszalépő, a labdákat leosztó és a párharcokat megvívó center került a pályára.
A játék feljavult, a vereséget viszont nem kerülték el és a rossz bemutatkozás következtében a vezetőségben felütötte a fejét a pánik. Hirtelen egy újabb ballábas középhátvédet akartak venni, akivel Raumot kiváltva átállhattak volna egy három belső védővel történő építkezésre és Poulsen hatékonyságát látva egy hasonló attribútumukkal rendelkező támadót is szerződtetni kívántak. Végül egyetlen ilyen játékos sem érkezett, ellentétben a sima győzelmekkel, melyek alkalmával mindig jött egy segítő kéz egy korai gól, egy megpattanó lövés vagy éppen egy kapusbaki formájában.
